Adam szemszöge*
Reggel amikor felkeltem azt hittem, hogy ez egy átlagos nap lesz. Tévedtem. Ez a nap életem legrosszabb napja!! Na, de mindent szépen sorjában. Úgy kezdődött az egész, hogy David átjött. Beszélgettünk, nevettünk, hülyültünk. A szokásos. Este felé eldöntöttük, hogy filmezünk. Éppen a popcornt készítettem amikor kirohant a konyhába.
~ Adam Adam ADAAAAAAM!!!! - ordította 20 centire tőlem.
~ David először is ne üvölts mert itt állok meletted. Másodszor mondjad!
~ Na szóval a Ghost-ot vagy a Távkapcsot nézzük meg??
~ Öhm.....Legyen a Ghost! Azt még úgyse láttam.
A popcorn elkészült és befeküdtünk az ágyamba. A film 3/4-ig nem hatottam meg, de aztán már alig bírtam visszatartani a könnyem és amikor a csaj végre látta a pasit eltört a mécses és zokogni kezdtem mint egy 5 éves kislány akitől elvették az egyszarvúját (írói megjegyzés: ECCA ECCA ECCAVÚ IMÁDOM AZ ECCAVÚÚT!! OLYAN CUKI, HOGY BELEHALOOK!! tudom "normális" vagyok :'D). David megához húzott és átölelt én meg a mellkasába fúrtam az arcom. Pár perccel késöbb felnéztem és hirtelen nem bírtam a véremmel és megcsókoltam. Azzonal lelökött magáról és felugrott az ágyról.
~ TE MEG MÉGIS MIT KÉPZELSZ MIT CSINÁLSZ??? - ordított.
~ Én...én sajnál.....sajnálom. - hebegtem.
Ezután szó nélkül element. Én barom, hogy tehettem ezt?? Most aztán leshetem, hogy egyáltalán barátkozzon velem. Vége az életemnek....
David szemszöge*
Nem tudom miért ordítottam vele hiszen én is szeretem csak....meglepett és hirtelen cselekedtem. Vissza kéne mennem és bocsánatot kérnem, de most biztos látni se akar! Én balga ahelyett, hogy vissza csókoltam volna jól leordítottam. HÜLYE HÜLYE HÜLYE!!! Most jól elcsesztem mindent! Mindegy. valahogy megoldom csak tudnám hogyan....
David szemszöge*
Rossz érzés volt amikor adam rámcsapta a telefont, de muszáj volt valamim kifogást találnom, hogy ne találkozzunk. Lassan egy éve több mit haver nekem és ezt nehezen tudom kezelni!! Eleanor-ral is csak figyelem elterelés miatt vagyok együtt. Amikor találkozunk olyan nehéz nem megérinteni, csókolni, ölelni őt. Pont ezért hidegültem el tőle, mert tudom, hogy nem bírnák magammal. Persze találkozunk hisz nélküle nem bírom. Gondolatmenetemet a csengő szakította meg. Oda mentem az ajtóhoz és vettem egy mély levegőt. "Nyugi david! Vedd fel a 'maszkod' és viselkedj természetesen!!"
~ Szia! - lépett be Adam az ajtón.
~ Hello! - válaszoltam és szorosan megöleltem.
Hihetetlen érzés volt ahogy karjait körém fonta!! Ezért a pillanatokért élek. A találkozásokért ahol még ha egy kis ideig a karjaim közt tarthatom. Bementünk a szobámba és beszélgettünk. Akár hányszor a szemébe néztem a szívem összefacsarodott és darabokra tört. Ó, Istenem miért teszed ezt velem? Miért kell olyat szeretnem ki nem szeret viszont??? :( Talán egyszer jobb lesz...cöh szarkazmus szint 99. Még ha valami csoda folytán viszont szeretne akkor se lehetnénk együtt mivel a szüleink a homofóbság minta képei!!! Lehetetlen egy helyzet az enyém. Nap mint nap küzdök az érzéseimmel, de ez mit sem ér. Hisz a szívnek nem mondhatsz nemet. Talán jobb lenne ha nem léteznék. Egyszerűen eltűnnék a világ szeme elöl, de sajnos nem választhatom a könnyebik utat!! Utálnám magam ha a caládom miattam szenvedne!!
"Ez az ami jár"
Sziasztok!!
Köszöntelek a blogomon! Remélem tetszeni fog nektek amit ide firkantok :D Kérek véleményt vagy pipáljatok a rész alatt!!
Puszi: Niky
Adam szemszöge*
Egy szokásos unalmas délelött volt amikor is úgy határoztam, hogy fel hívom a legjobb barátom David-et.
~ Szia! Nem lenne kedved átjönni? - kérdeztem reménykedve.
~ Helló! Bocsi most nem megy! Eleanorral megyünk csepkő barlangba.
~ Remélem ráomlik!! - mormogtam az orrom alatt.
~ Mi?
~ Semmi semmi érezétek jól magatokat! Szia! - és lecsaptam a telefont.
Elsem hiszem, hogy azzal ribbancal van megint HELYETTEM. A micsodám kivan Elewhore-ral -.-" Eleanor így eleanor úgy. Mióta elkezdtek járni én nem is létezek. Alig vagyunk együtt akkor is csak pár órára mert délután mindig programja van Miss. Picsával. Mondjuk ez még mindig a jobb eset mert ha megtudná, hogy titotkban szerelmes vagyok bele soha többé nem látnám!!! Igen egy szánalmas, féltékeny buzi vagyok lehet tapsolni, köszönöm!! Akkor kezdtem rájönni, hogy mit is érzek iránta amikor összejött az első csajával Jenny-vel. Fájt őt valakivel látni aki nem én vagyok. Először próbáltam mélyen eltemetni magamban, de nem ment így engedtem, hogy fájjon.
Vagdosni kezdtem magam hátha ezzel enyhül a belül érzett fájdalmam. Persze ez nem segít, de így könnyebb elviselnem a tényt, hogy sose lehet az enyém. David ebből semmit sem vesz észre, mert elötte megjátszom a boldog srácot akivel minden rendben van. Ó, ha tudná, hogy mi játszódik bennem. Valószínűleg vége lenne a barátságunknak, de azt nem bírnám ki! Talán egy nap elmondom neki, talán nem! Miután befejeztem a magammal való konzultálást arról, hogy milyen elcseszet vagyok a fürdőbe mentem és kikotortam a fiók ajábból a pengém majd bekapcsoltam James Arthur Suicide című számát leültem a kad szélére és megejtettem az első vágást. A fájdalom belehasított a kezembe, de mi is ez a fájdalom ahoz képest amit a szívemben érzek!!
